2013
Kedves Tagtársaim!
Szeretném megköszönni Nektek, hogy a Leander Egyesület első taggyűlésén a mi kertünket tiszteltétek meg a „Legszebb mediterrán kert” címmel. Döntésetek különleges értékkel bír, mert bár taglétszámunk még nem túl nagy, de „valami jóban” elsőnek lenni mindig nagy kiváltság!
Tudnotok kell azonban, hogy a kertünk kialakításának kezdetén még fogalmam sem volt arról, hogy valaha ennyire elkötelezett rajongója leszek az egyik legszebb mediterrán növénynek, a leandernek. Éppen ezért inkább ültettem fákat, bokrokat, hogy mihamarabb árnyékot adjanak. Ezek a lombhullató fák nem jellemzői a mediterrán kertnek, nem azért, mintha nem szeretnének arra felé is ilyeneket, hanem mert abban az időjárásban nem élnek meg. Mára a fáim, bokraim jól megnőttek, kellemessé teszik a kert klímáját, de abban a kiváltságban is részem lehet, hogy leanderekben gyönyörködjek a napfényes teraszon. Mondhatjuk azt is, hogy mi szerencsésebbek vagyunk, mint a déliek, mert a mi éghajlatunkon, ha nem is állandóra, de élhetnek mediterrán növények.:-)
Bár semmi tapasztalatunk nem volt még kertépítésben, de házunk készülése közben nagy energiákkal és elképzelésekkel kezdtünk hozzá a kert kialakításának munkájához. Sokat olvastam kertészeti kiadványokat, tervrajzokat készítettem, melyen színes karikák jelölték a majdani növények helyét. Első menetben leginkább olyak örökzöldekre vágytam, amik által a saroktelkünk nem olyan lesz, mintha az utcához tartozna, hanem egy zöld kerítés látszatát adják majd a növények. Természetesen örökzöldekből, mert nagyon fontos szempont volt számomra az is, hogy télen a házból kinézve ne az utcát, vagy egy tömör kerítést lássunk, hanem szép zöld látványban legyen részünk! Az örökzöldek előtti sávba olyan cserjékre vágytam, amik tavasszal és nyáron virágaikkal, télen meg szép formájukkal gyönyörködtetnek a kissé unalmas örökzöldek előtt. Ezeken túl olyan fákra vágytam, amik gyorsan nőnek, és a nagy melegben díszes lombjukkal kellemes árnyékot adnak, ősszel pompás színt vesznek fel, télen meg kopasz ágaik látványa is szép a szemnek. De ezek az általam vágyott növények leginkább a kontinentális éghajlatra jellemző szokványos növények voltak. A szigorú elképzelésem kezdetben az volt, hogy a kert amolyan angolkertként buján zöld legyen.
A fák és cserjék tényleg elég gyorsan nőttek, a kert egyre zöldebb, egyre lombosabb lett. És persze vágytam virágokra is, sok színes virágra. Alakítottunk ki virágágyásokat, de a kutyusok miatt ki kellett találni valami védelmet nekik. Ekkor kerültek be a képbe a kiemelt ágyások, melyeket bontott téglával kerítettünk körbe. Ismerjük el, ezek sem igazán mediterrán elemek, arrafelé inkább fehér követ használnak ilyesmire.
Mindezeken túl arra gondoltam, hogy a teraszon, és egyéb burkolattal ellátott részeken rengeteg virág legyen. Mikor elkezdődött ez az egész kertkialakítási munka, még én is azoknak a táborába tartoztam, akik egyfajta leandert ismertek, és meg sem fordult a fejemben, hogy egykor ezek a növények fogják „kisajátítani” a teraszunkat, majd idővel szinte az egész kertünket. De megtörtént az, hogy a kezdetben csak „befogadott” leanderek lettek a legfontosabb szereplői a kertnek. ahogy szaporodtak, egyre nagyobb teret követeltek maguknak, és ez minket örömmel tölt el. Jött melléjük még néhány egyéb mediterrán növény, így alapvetően ezek határozzák meg a kert mai képét.
De ha akartuk volna, akkor sem tudtuk volna már a kertet mediterrán kertté változtatni. De nem is akartuk, mert ez a mi kertünk, ezt szeretjük, így szeretjük, ilyen örökzöldesen, ilyen lombosan, és annyi leanderrel, amennyit bele tudunk erőltetni! Bár nem virágoznak olyan dúsan, mint fák nélkül tennék, de úgy érzem, jól mutatnak ezzel a zöld háttérrel, ezek a lombok kiemelik a szépségüket. Szép visszaemlékeznem a kezdetekre, arra a szenvedélyre, ami hatalmába kerített engem. Sosem felejtem el azokat a nyári estéket, amikor kinn ültem a kerti székben, szemben a terasszal, és csak gyönyörködtem pompás virágzásukban. Alig bírtam magam rávenni, hogy bemenjek lefeküdni, mintha féltem volna, hogy másnapra elvész a csoda. De minden reggel újabb izgalommal, újabb élvezetes feladatokkal kezdődött, mert az első utam mindig a teraszra vezetett.
És így ment ez sok-sok éven át, sőt, ha már nem is akkora szenvedéllyel. de így lesz ez majd ezen az új nyáron is, meg a következőkön újra. Bármekkora kötöttség, bármennyi fáradtság, aki egyszer megismeri a kert, a virágok szeretetét, nem tud, de nem is akar kiszabadulni ebből a kötelékből.
Különös időutazás volt számomra ez a pár óra, míg írtam a fenti sorokat. Időnként nézegettem a képeimet, mi közben öröm és szomorúság váltakozott bennem, öröm egy-egy szép emlék, szomorúság egy-egy fájdalmas veszteség láttán, na meg az a furcsa érzés, hogy nagyjából ez a helyzet a végállomás ebben a pici kertben. Persze megállás nincs, csak a változtatás lehetőségei tán elfogytak.
Én is úgy érzem, hogy szép a kertünk, és örülök, hogy sokaknak tetszik, de azt a címet, hogy mediterrán kert lenne, nem igazán fogadhattam el anélkül, hogy ezeket az előzményeket ne írtam volna le. Teszem ezt azért is, mert tudom, hogy sokan vannak, akik valódi mediterrán kert kialakításán dolgoznak, és tudom, hogy ez mekkora anyagi és fizikai áldozatokkal jár. Ráadásul a vállalkozásukban nem kevés kockázat is van, hiszen jöhet egy komoly tél, vagy egy különösen száraz nyár, és oda a sok pénzt, a sok áldozatot követelő munka. Minden tiszteletem az övék, szurkolok nekik, hogy megvalósítsák az álmaikat úgy, ahogy az én álmaim is megvalósultak! Remélem, hogy előbb-utóbb közülük is többen csatlakoznak az egyesülethez, és ők is esélyesek lesznek elnyerni ezt a megtisztelő címet!
De hogy ne csak a múltról essék szó, köszönet képen azt szeretném, ha a következő taggyűlést nálunk tartanánk meg, és akkor a nagy vörös levelű szilvafánk árnyékában beszélhetnénk meg mindazt, ami fontos nekünk, leander és egyéb mediterrán növény rajongóknak! Remélem, hogy nagyon sokan leszünk!
Kívánok mindenkinek nagyon sok örömöt ehhez a kellemes, de olykor komoly áldozatokat is megkívánó szenvedélyhez!
Kisné Heyek Andrea
(anblock italia)
Budapest. 2014-02-11