A leandert elsősorban dugványról (ágról) gyökereztetéssel szaporítjuk. Ebben az esetben az anyanövénnyel megegyező színű és tulajdonságú növényt kapunk. Virágzása még abban az évben de legkésőbb a következő tavasszal vagy nyár folyamán bekövetkezik.

 

Napjainkban azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a magról való szaporítása. Az így létrejött növényünk a virág színében, alakjában, növekedési habitusában is eltérő lehet az anyanövénytől melyről a magok származnak.

 

Magvetéssel különleges egyedi színű és virág formájú fajtákat hozhatunk létre. Ennek alapvető feltétele, hogy minél több egymástól eltérő színű és formájú virág fajta legyen az állományunkban, mert csak ezáltal keveredhetnek porzás során a gének. Ha csak rózsaszín virágú szimpla és dupla fajtáink vannak, akkor a magvetés során is csak rózsaszín színű növényt kapunk, maximum a formája eltérő lehet az anyanövénytől amelyről a magok származnak.

A magról való szaporítás hátránya a dugványozással szemben, hogy a magoncok első virágzása átlagban 3-5 éves korban kezdődik. Vannak olyan egyedek amik már 1,5-2 éves korban is hozhatnak virágot, de ez elég ritkán fordul elő.

 

Méhek, rovarok, jóvoltából beporzást követően a nyár folyamán a növényen szivarszerű magtokok fejlődnek. 

A magtokok beérése a teleltetés alatt megy végbe általában januártól-márciusig.

Kisméretű növényünk esetében a nyár folyamán nem érdemes 1 magtoknál többet meghagyni, mert a magok kinevelése sok energiát vesz el a növénytől. Közepes és nagyobb növény esetében is maximum 2-3 magtokot hagyjunk. Ennél többet nem érdemes meghagyni, egyrészt ne vegyen el a növénytől a felesleges energiát virágzás alatt, másrészt egy magtokban akár száznál is több mag növekedhet.

Több szempontból is azoknak a magtokoknak meghagyása a legideálisabb amelyek az első "fővirágzás" alatt kerültek beporzásra, mivel ekkor virágzik az állományunk java része ezáltal nagyobb az esély a gének (színek,formák) keveredésére, másrészt a magtok képes lesz a teleltetés alatt beérni.

A zöld magtok érése során sötét vöröses barna majd sötétbarna színű lesz. Teljes beérésre a tok kiszárad és kettéválik, a magok láthatóvá válnak, kifordulnak a tokból.

 

Az érés vége felé célszerű 2-3 naponta megnézni a tokokat nehogy a magok szétszóródjanak a teleltetőben, de köthetünk a magtokra papírzacskót is így megakadályozzuk a magok szétszóródását.

 

A magtokok mérete és az ezekben lévő magok mérete, színe és formája eltérő lehet egymástól.

Általában a nagy magtokban nagyok a magok és jóval csíraképesebbek. A kisebb magtokok javarészt apróbb magokat rejtenek magukban, és kevesebb lehet a csíraképes magok száma is, de ez nem minden esetben van így.

Mint az is, hogy nem minden fajtának lesznek csíraképes magjai. A legcsíraképesebbek a szimpla virágú fajták magjai, de lehetnek ezekből is olyan fajták melyeknek nagyon nehéz a magról való szaporítása.

A dupla és tripla fajtákon is lesznek magtokok csak nehezebben és nem biztos, hogy a benne lévő magok csíraképesek is.

 

Pl.:

- Mont Blanc (dupla fehér) nagy a magtokja, de a benne lévő magok aprók,

- Dupla virágú fajtákon is lehetnek csíraképes magok Provence, Mont Blanc, Roseum Plenum, Luteum Plenum, Tamoure, Oasis...stb

- Marie Gambetta, Harriet Newding szimpla virágúak, ennek ellenére nehéz a magról való szaporítása

 

Csíráztatás és vetés

 

A vetés, vagy vízben való csíráztatás legideálisabb időpontja a február-május közötti időszak, mivel a magok ilyenkor még "frissek", másrészt a jó idő beköszöntével minél előbb a meleg, szabad levegőre helyezhetőek.

 

Vizes módszer

 

Az apró és nehezen csírázó vagy különleges fajta magjait célszerű vízben csíráztatni.

Ennél a módszernél előny, hogy hamar akár 2-3 nap alatt kiderül, hogy valóban csíraképes-e a mag.

Hátránya, hogy ha csírázás után nem időben helyezzük a földbe, akkor a kis szikleveles növényt már nehezebb elültetni a megnyúlt kunkorodó szára miatt.

Ennél a módszernél egy műanyag vagy üveg tálkába vizet öntünk, vegyesen vagy fajtánként a vízbe szórjuk a magokat, majd meleg, világos helyre rakjuk és várjuk a csíra megjelenését.

Ha sikeres a csírázás, akkor a víz tetején úszkáló magok elkezdenek lesüllyedni. Először a csíra (gyökér), majd a két kis sziklevél is megjelenik.

Ezeket a magokat érdemes még a csíra (gyökér) megjelenésekor földre helyezni majd óvatosan 1-2mm vékonyan puha földet szitálni rá. Ezután még igényelnek állandó meleget, sok fényt, locsolást és lehet még fóliatakarást is adni nekik.

Ha viszont már kibújt a két kis sziklevél és van elég helyünk, akkor már külön-külön is ki lehet cserepezni őket,, kis tűzdelő vagy magoncos cserepekbe.

 

Földbe vetés

 

A másik legegyszerűbb és legkönnyebb módszer a magok földbe való vetése.

 

 

Ennél nincs más tennivalónk, mint fogunk egy magasabb falú lyukas aljú műanyag lehetőleg átlátszó dobozt, amit félig megtöltünk földel és ráhelyezzük egy hungarocel tálcára.

 

 

 

 

 

 

 

 

A föld lehet bármely általános virágföld, egy kis homokkal vagy perlittel keverve. 

Legjobb a C-típusú balkonföld, ugyan úgy homokkal vagy perlittel keverve.

Miután a műanyag edényt félig töltöttük földel, kissé tömörítjük, majd jól átitatjuk a földet vízzel.

 

 

 

Ha a föld nagyjából beszívta a vizet, a földre helyezhetjük a magokat. 

 

 

 

 

 

 

Ajánlott 1-2 cm távolságra rakni egymástól, majd puha szitált földdel takarjuk 1-2 mm vékonyan. 

Éppen csak befedje a föld magot, az sem gond, ha néhol kilátszanak.

Óvatosan ismét meglocsoljuk. 

Ekkor locsolhatunk gyenge gombaölős Dithane-s vízzel, mert ezzel elkerülhető lesz a palántadőlés. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt követően a dobozunk tetejét folpack fóliával takarjuk, amelynek a tetejét pár helyen kilyukasztjuk. 

Tesszük ezt azért, hogy a szellőzés megfelelő legyen, mert nem szabad, hogy a magok befülledjenek, berohadjanak. Ezután meleg és világos helyre tesszük. Erre a legalkalmasabb a szobai radiátor feletti ablakpárkány. Ezek után ne feledkezzünk meg a magok locsolásáról és párásan tartásáról. 

 

Ha sikeres volt a földben való vetés, pár nap (5-8 nap) elteltével kibújik a két kis sziklevél a földből.

Hogy milyen hamar kezdődik a kibújás az fajta függő. Egyes fajták magjainál akár 4 nap múlva már láthatóak a levélkék megjelenése, de vannak nehezebben kelő fajták is, amiknek akár 8-10 napra is szükségük van ugyanehhez. 

 

Miután sikerrel kikeltek a magok és elérték a 4-6 leveles kort,már kaphatnak heti 1 alaklommal gyenge leander tápoldatos vizet.

Ilyen korukban akár megkezdődhet a kicserepezésük is, nem feltétlen kell megvárni a nagyobbacska méretet. Tapasztalatom, hogy minél többször kapnak friss földet és egy picikével nagyobb cserepet annál egészségesebben és gyorsabban fejlődnek.

A jó minőségű föld, állandó napfény és meleg, a megfelelő locsolás és páratartalom nagyban befolyásolja a magoncok első virágzásának időpontját.

Növekedésük során locsoláskor tápoldatot is adhatunk nekik, de erre elegendő, ha 10-14 naponként kerül sor. Nem szabad túltápozni a gyors virágzás céljának reményében, mert felnyúlt, gyenge és elsatnyult növénykéket kapunk és ezáltal fogékonyabbak lesznek a különféle gombás, baktériumos és vírusos betegségekre.

 

Magoncok teleltetése

 

A februárban és májusban elvetett magokból őszre szép nagyobbacska magoncokat nevelünk, amik minden gond nélkül könnyen átteleltethetőek.

Ha nem cserepeztük még külön-külön őket és a magvető edényben maradtak, érdemes földet a tövükhöz szórni. Több földdel könnyebben átvészelik a teleltetést.

Behordás előtt minimum egyszer érdemes felszívódó gombaölős permetszerrel lepermetezni őket.

Teleltetni lehet világos vagy sötét hideg helységben. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet világos helységben ne legyen magasabb 10-14 foknál, mert ebben az esetben megindul a növekedés, ami felnyúlt és elvékonyodott hajtásvégeket eredményez. Ha ez megtörtént az sem nagy baj, a 6. levél felett visszacsípjük és ezáltal még bokrosodásra is serkentjük magoncunkat.

Egészséges jól begyökeresedett és fejlett magoncokat szépen, minden gond nélkül át lehet teleltetni akár hideg 6 fokos sötét pince helységben is.

A magoncok locsolására nagyobb gondot és odafigyelést kell fordítani, teleltetés alatti kiszáradásuk könnyen kipusztulásukhoz vezethet.